Károlyfi Zsófia 

festőművész, író, költő,
az Aranyecset Művészeti Együttműködés kezdeményezője.

Született érzékemen kívül sok tapasztalattal rendelkezem a művek megítélése terén. A született érzék párosul az alkotások iránti szenvedéllyel.  

Velem bizalmasan lehet beszélni képekről, versekről, prózai írásokról egyaránt.

Korhatár nincs. Szívesen fejlesztem gyermekek tehetségét éppúgy mint a felnőttekét is.

Csak őszinte építő véleményeket kapsz mindaddig amíg magad is korrektül meg tudod ítélni saját és mások alkotásait.

A tanfolyamon kezdetben kérdéseket és feladatokat kapsz. később te fogsz nekem feladatokat adni.

Így ismerhetjük meg egymás látásmódját, ízlését, fejleszteni valóját.  Ne gondold, hogy rajongóid véleménye szakvélemény. Természetesen jólesik mindenkinek a dicséret. Ellenben attól csak önbizalmad lesz, lehet hogy túlzott önbizalmad, és nem fogsz épülni fejlődni, és nem ad útmutatást.

Munkásságomat végigkíséri a közösségteremtés.

A budapesti Magyar Képzőművészeti Főiskola szobrász szakára jártam 5 évig Somogyi József szobrászművész, rektor magántanulójaként. Ezután templomokban restauráltam.

1984-től a Zalai Írók Egyesületének tagja voltam. 1988-ban az Őrségben felajánlottam saját ingatlanom egy művésztelep létesítésére, melynek átépítési tervét Makovecz Imre építész vállalta. A Vas Népe folyóiratban meg is jelent egy erről szóló cikk. 

A '90-es évek végétől Lovásziban rajzszakkör keretében foglalkoztam gyerekekkel,
a felnőtteknek pedig kulturális rendezvényeket tartottam. A helyi lakosok egymás közt csak
"kis kultúrháznak" nevezték műtermemet.

Mindeközben több mint 130 önálló kiállításom volt országszerte és külföldön, melyek megnyitó műsorait is én hoztam létre: tárlatvezetés mellett vers, zene és táncműsor várta a közönséget.

Szinte minden témában festettem már, köztük számos portrét is készítettem vezető beosztású emberekről is - polgármesterekről, igazgatókról, sőt, még egy szamoai miniszterről is.

Technikám teljesen egyedi. Ötvözöm a szobrászati dombormű jelleget a festészettel. Korábbi munkáimra az élénk természetes színvilág jellemző,
később egyre jobban a halvány árnyalatok erősen fémezve jelennek meg alkotásaimon, melyet "aranyecsetes" stílusnak hívok.

Egy oltárképet és négy stációsorozatot festettem templomok számára.
Különleges ezek közül a Tófejen található stáció, mely
üvegfestékkel készült, de nem kontúros technikával.

Külföldi kiállításaim közül kiemelném az 1998-ban megrendezett Jénai Magyar Napokat,
mely egy egész éven át tartó rendezvénysorozat volt, s ahol a magyar képzőművészetet
egyedül képviselthettem szobrászművész férjemmel, Palaics Gáborral. Kiállításunk
négy hónapig volt látható, melyből több mint 30 mű kelt el.

A Gellért Szálló Tea szalonjában évente két kiállításom megrendezésére volt lehetőségem.

1999-ben négy hónapos magán tanulmányutat tettem családommal a Nyugat-Szamoa szigeten. Népi ünnepi öltözékükben festettem meg a helyi lakosokat, s a csodálatos trópusi tájat, melyről vers és útinapló is született. Szamoán volt kiállításom is, néhány festményem még ma is megtalálható ott. Egy a Pasefika Inn honlapján is látható: https://www.pasefikainn.ws/

Ez az út nagy hatást gyakorolt munkásságomra, itt találtam igazán magamra.

Ott jöttem rá, hogy Magyarországon sokkal nagyobb szükség van rám, mint bárhol máshol, ahol csak vendég vagyok. Azóta tudatosabban festek.

2000-ben kézzel készített vizuális versesalbumomat az Operaházban mutattam be a
kiállítás-megnyitómon. A látogatók nagy biztatására kiadásra került a kézírású kötet.

Szigligeten öt éven keresztül öt hónapos szezonális kiállításaim nagy sikert arattak,
évente 3-4000 belépő kelt el. Ugyanitt verses esteket, baráti találkozókat szerveztem.
Kiállításaim a festmény, zene és vers hármasából tevődtek össze. Munkáimból két
DVD összeállítás készült. Az egyiken saját verseimet mondom el zenei aláfestéssel,
a másikon festményeim zenével és meditációs mondatokkal ötvöződnek.

2006-ban Zalai Erdők meséi: Böszmerenghy Töhötöm címmel mesekönyvet adtunk ki,
melyet lányommal, Palaics Eszterrel írtunk közösen. A kötetet nagy siker követte, számos könyvbemutatót tartottunk, író-olvasó találkozókat rendeztünk könyvtárakban. A könyv tartalmáról
Zala megyei versenyt hirdettek általános iskolások számára.
Több forduló után a döntőt a Magyar Kultúra Napjára rendezték meg.

2009-től kezdve négy kötet jelent meg az Aranyceruza könyvsorozat keretein belül, melyekben az alkotást fő foglalkozásuk mellett végző emberek munkái láthatók és olvashatók rajz-írás párosítással.
A könyvbemutatókról összefoglaló található az interneten.

2009. augusztus 1-je óta Budapesten havonta találkozik az Aranyecset Kör.
Az ide járó művészet iránt érdeklődő emberekből alakult meg 2011-ben az
Aranyecset Művészeti Egyesület. Célja egy művésztelep létrehozása, mely a
különböző foglalkozású embereknek alkalmat ad arra, hogy szabad idejükben
művészettel foglalkozhassanak.

2011 tavaszától egy évig vasárnaponként kétórás műsorideje volt a
Fúzió Rádióban az Aranyecsetnek, melynek én voltam a főszerkesztője.
A kerekasztal-beszélgetés mottója: 

Az alkotás mögött az embert keresem.

Létrehoztam egy különleges alkotásokból álló kortársgyűjteményt, címe: Művészeti Csodák Kiállítása.

2013-ban színtársulatot szerveztem, akik Madách Imre halálának 150. évfordulójára egy általam írt vidám átiratból színdarabot tanultak be. A premier 2014. november 30-án az Akvárium klubban nagy sikerrel, csaknem teltházzal lett bemutatva, és a Bakelit Multi Art Centerben 2016. március 9. és 10-én két előadás ment le telt házzal.

2012-től Budapest Belvárosában tartjuk nyitva öt képzőművész társammal nyitott műtermünket, melyet 2016-tól ARTICUM Gallery néven találhatnak meg az érdeklődők (címe: 1053 Budapest, Ferenciek tere 11. - Haris köz 3.) A geléria nyitott más képzőművészek tematikus pályázat útján való bemutatkozására. A pályázatok során fontosnak tartjuk a rejtett tehetségek felkutatását, támogatását.

További infók: www.karolyfizsofia.hu

Tóth Béla

Tatabánya, 1973

Huszonéves korom óta érdekel a fotózás.

2005-ben egy közös érdeklődésű baráti társaságból megalakítottuk  a Kép-Szín-Tér Fotóművészeti Műhelyt, mely egyesület minden évben több túrát, workshopot és nyaranta egy tíznapos fotóstábort szervez. Az itt készült képekből rendszeresen rendezünk kiállításokat.

2008-ban léptem be az Estiskola, mai nevén Látszótér internetes csoportba.

2015-től vagyok az Aranyecset Művészeti Egyesület tagja, ahol - festőművészek és grafikusok társaságában - igyekszem helyt állni fotóimmal közös kiállításainkon.

Tizenkettő önálló és közel harminc csoportos kiállításon vettem részt.

Egyszer egy helyi televízióban megkérdezték mit és miért fotózok?

Erre viccesen ennyit mondtam:

"Ami mozog azt azért, ami nem azt pedig azért!"

No, ez a mondat adásba is került! Két-három évvel később egy új kiállítás kapcsán újra feltették a kérdést. Én utalva a korábbi interjúra, jeleztem nehogy bekerüljön a végleges anyagba, és elmondtam a kis poénomat!
Két nap múlva le is ment adásban. Ezek után, merek én változtatni ezen az ars poeticán?

Fotózásom miértje tehát kicsit kibővítve:

Ami mozog azt azért, ami nem mozog, azt azért,

ami árnyékos azt azért, ahol fény van azt azért,
ami színes azt azért, ami monokróm azt azért... 
Hihetetlen módon pedig, de mindent azért, 
mert így tetszik!

Abban az esetben, ha ez Önöknek, Nektek is tetszik, akkor pedig nem kell a magyarázat. Ennyi a titok, se több, se kevesebb.

A szöveg és a képek utáni érdeklődést megköszönve:

Tóth Béla
barátoknak bélabéla,

mostanában csak: blabla :)

Tóth Béla élénk megfigyelőképessége, részleteket átkomponáló képessége ragadja el a nézőt. A fekete-fehér fényrajzolt portrétól kezdve a festészet felé hajló színes látványkivonatok művészi manipulációját láthatjuk. Alkotásainak szemlélése túlnyomó részt szívet gyönyörködtető élmények, melyek nem mentesek bizonyos drámaiságtól sem.

Károlyfi Zsófia: Három magyar arany a képzőművészetben (részélet) 2015